A 17. század végétől kezdve a külföldi hatalmak egyre nagyobb érdeklődést mutattak Tajvan iránt, amely stratégiai helyzetének és egyedi földrajzi adottságainak köszönhetően vált figyelemreméltóvá.
Ez az érdeklődés részben magyar utazókhoz is köthető. Közülük az egyik kiemelkedő személy Benyovszky Móric Ágost gróf volt – aki később Madagaszkár királyává vált –, s 1771-ben ellátogatott Tajvanra, majd útinaplójában feljegyezte tapasztalatait és élményeit.
Formosát (Tajvan akkori neve) úgy írta le, mint egy gyönyörű és termékeny szigetet, ahol „sok helyen évente kétszer is aratnak rizst és más gabonát”. Az őslakosoktól szerzett ismeretei alapján a sziget nyolc fejedelemségre oszlott, amelyek közül hármat kínaiak irányítottak és laktak. „Minden tartományban öt-hat város található, ahol az ifjúságot írásra és olvasásra tanítják… Könyveik Kínából származnak. Vannak olyanok is, akiket varázslóknak vagy jósoknak tartanak, és nagy befolyással bírnak a helyiekre.”
A következő évszázadokban több magyar utazó is járt Tajvanon, és Benyovszkyhoz hasonlóan mindannyian csodálattal írtak a sziget szépségéről. Nem csoda, hogy az utóbbi években Tajvan a magyar turisták egyik kedvelt úti céljává vált.
Forrás:
Hoppál, K. – F. Kovács, P. – Tárnoki, J. (szerk.) – Távol-keleti gasztronómiai kalandok – Fotóalbum a tainani utcai étkezési kultúráról, Szolnok, 2021